Közben mindig arra gondolok: honnan tudják? Valamikor ezt megtanulták. Elég jól ismerik a mozdulatokat. Volt múltjuk, a világ nem ma éjszaka kezdődött.

Mint amikor németül folyékonyan beszélő harmincéves németekkel találkozom, akik a megelőző évtizedekben is folyékonyan beszéltek németül, és nem zavarta őket, hogy én ezt a nyelvet akkor még nem értem. Hogy én ezt a beszédet akkor még nem hallom. Rajtam kívül senkit nem érint: de már értem.

A történelem sem volt tekintettel a szellemi fejlettségemre, a kegyeit már mielőtt iskolába mentem, bőven osztogatta.

És még sok ismeretlen világot tárok fel esetleges időpillanatokban és hiszem róluk, hogy akkor kezdődtek.

Majd az én gyerekem is azt hiszi, hogy akkor kezdődtem, amikor született. De leginkább majd nem hisz semmit sokáig.