2010. március 14. (vasárnap)
Az elmaradt telefonhívás bepótolása, a közös gügyögés - már mint emlék. Ezt én nem veszem búcsúnak.
Mikor találkozzunk? Most találkozzunk! Délután találkozzunk! Aztán egyszercsak előáll a régi, jól ismert helyzet: mégiscsak nekem kell megvárnom az esti koncert végét. De legalább kések. Én vagyok a világ legfrappánsabb nője.
A találkozás kedves, kecsegtető, szerencsétlen. Különös, atyai ölelés. Gyanúsan baráti ölelés.