A mára ígért telefonhívás elmarad, reszketek és rémeket látok, úgy veszem, meggyógyultam, mert az ereim mélyére hatoló rettegés már legyőzte  a hőemelkedést. Ráerőltetem magam emberekre és magamra erőltetek embereket. Nem vagyok jelen, gyűlölöm a teret, félek a tértől. A telefon mélyén valahol ott vagyok. Hiszek egy telefonhívásban, hiszek a mandulaműtétben, a megváltásban.

Dől ez a szerencsétlen, rossz energia. És én szalonképesen beszélgetek. Mindenki milyen készségesen visszabeszélget, pedig valamit mindenki rejteget. Bármennyit ácsorgok egy szórakozóhelyen, undorító, idegen. Nem tudom kidolgozni a teret.