A teáskanna, bár nem ember, azért itt van velem. Fütyült az előbb, hírt adott a fizikai világról. Elképesztő távolságban van persze ez az előbb.

Nincsenek álmaim.

Nem emlékszem az álmaimra.

Hétvégén szétverjük a ketrecet, anélkül, hogy valaha valamit is lefényképeztünk volna benne.

Nem voltak ketrec érzéseink, két és fél év alatt egyszer sem. Az ilyesmit nem lehet erőltetni.

(Virág, még megakadályozhatod!)

Népnevelő cikkeim a Népnevelő ehavi számában olvashatók, cenzúrázva.

Torokszorító Zrínyi Miklós.

Az emelkedő kilencven fokos szöget zár be a talajjal, füves és kavicsos, földes, nekifutok, ezen szaladok fel, és hogy az életemet megmentsem, egy emelkedő tetején billegő, szocialista realista íróasztalba kapaszkodom. Ilyen emelkedőn még lábnyom se marad, én meg egy idegen, ronda és magasan elhelyezett bútorra bíztam az életemet.

Egy felgöngyölítetlen történet: hogy hogyan lett a szeretetből hatalmi harc. (Én a magam részéről nem harcolok.)