Rózsaszín holmikban ülök a horvát és az olasz tengerparton, 2000 és 2003 között, mögöttem a tiszta ég, a csillogó Reichstag és halat eszem az egyszemélyes, tengerparti asztalnál. Egyidejűleg messziről nézem az evésemet, az okosabbik tenger felől. Látom, hogy bele vagyok feledkezve, fel se nézek, arcom átadom a halnak. Az arcom más, sokkal jellegtelenebb, mint azt korábban mondták nekem. Nem tudom, a frizura teszi-e, a rózsaszín holmik vagy az okosabbik tenger, de nincs már bennem semmi megható, közönséges lettem.

Nem látom még pontosan a száműzetésem értelmét.*

*A száműzetés szót a Nils Holgerson-ból tanultam meg, ott Szmörét száműzték, a rókát. De a Szmöre ludat lopott.

* Update: Virág a pitchingen a házimunka hipnózisáról beszél és a főállású háztartásbeli Klára kiugrási kísérletéről.

Az autó légüres terében a műszerfal veszi át a test szerepét, és amikor valaki hozzáér a pios-zöld gombokhoz, mintha a mellkasomat csiklandoznák, kacagom kell. Az egész testi élmény az autó kitágult terében, a levegőben történik. Még soha nem voltam jelen test nélkül! - kacagok lebegve. De a többiek is nagyon könnyűek, csak az érzékeik és a hangjuk van jelen. Az Erzsébet híd alatt hajtunk át, és van itt nekünk ez a csodálatos, multifunkcionális testi műszerfal a nyolcvanas évekből.

És az úton, Bad Schandaunál ezrek tapadtak az alaküveghez. Engem otthon felkészítettek, hogy nézzek ki az ablakon, de másokat is vonzott az álmos vízfelszín és az igazoltatás. Erdők a domboldalon, a német határ óriás virágzó brokkolija és hatalmas önbizalommal megáldott házak a brokkoliba beépítve. Azt, hogy magyar vagyok, csak később vette észre a határőr, persze az is lehet, hogy a tengerész öltözetem miatt, de innentől nagyokat kacsintott felém.

Azóta a konyhaasztalon megpillantottam egy további akciós kés-szett szóróanyagát. "Akciós kés-szett", Szűzmáriám. Még szerencse, hogy tudok hátrafelé nyilazni.