Rózsaszín holmikban ülök a horvát és az olasz tengerparton, 2000 és 2003 között, mögöttem a tiszta ég, a csillogó Reichstag és halat eszem az egyszemélyes, tengerparti asztalnál. Egyidejűleg messziről nézem az evésemet, az okosabbik tenger felől. Látom, hogy bele vagyok feledkezve, fel se nézek, arcom átadom a halnak. Az arcom más, sokkal jellegtelenebb, mint azt korábban mondták nekem. Nem tudom, a frizura teszi-e, a rózsaszín holmik vagy az okosabbik tenger, de nincs már bennem semmi megható, közönséges lettem.