Az indiaiaknak lúdtalpuk van, pedig álló nap kígyók és gyémántok közt lépdelnek.

Hát nem fáznak ezek a fehér jégtóban, kék fürdőruháikban? Ott úszkálnak lent, a fagyos vízben nyugodtan, veszik a tempókat. Oda tartunk, lecsúszunk a hideg lejtőn, könnyű csúszni, siklani a jégkorláton, csak engedni kell, fogni se kell. Ők tiszták és pontszerűek. Kék fürdőruháikban tőlünk függetlenek. Nem gondolnak semmit a lejtőnkről, nem éreznek semmit a lejtőnk iránt. 

Én vagyok! Nevet. Szájában pókháló nyílik, falán barlangrajzok. Én vagyok!

Egykeségem az egzisztenciális magány modellje. Egyedüllétem egyedüllét a javából! Nevet. Szétbontják az ereimet.