Én vagyok! Nevet. Szájában pókháló nyílik, falán barlangrajzok. Én vagyok!
Egykeségem az egzisztenciális magány modellje. Egyedüllétem egyedüllét a javából! Nevet. Szétbontják az ereimet.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr855208988
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.