de, hát ez megrongálódott, nyilván végig volt fotókkal, lehet h a tamás tudja, mit tudom én, de ahhoz képest üres, egyszer voltam, mindenki tud róla, de üres. 5ig??? nem 5től? mi reggelre jutottunk oda, 8 körül.buzik? tegnap előtt este is találkoztam vele, akkor is úgy be volt baszva, hogy nem is értett (ez persze most nem nagy szó).

de nem hal meg a teknős?? Feri. de a fa nem teknős, nincs szeme.

de van! mér? van? ki a másik? persze! ettől olyan könnyed ez az egész. a párizsi repjegy miatt? azért az nem egy olyan hosszú táv.

de ez oké.

ez akkor is így lenne, ha a toeplerrel néznél filmet.

ez egyszerűen annyi, h tekintettel vagy  a másik ember jelenlétére, nem?

nem? de a barát

de úgy látom, megy neked

hát még nem á

afigyelj.

1. én nem szívok.

2. jobban szerettem volna egy hullámhosszra egyengetni magunkat, mint távolítani

most igen, mert már megittad azt a kávét

nem akarlak visszafogni, csak nem keresem a távolságot

neked miért ilyen sürgető? ez nem kölktői kérdés

1. függő vagyok

2. a távolság lehet az is, hogy én szívnék te meg nem akarod

3. valójában nem sürgető

4. inspirál. olyan érzékeny leszek tőle és szókimondó

5. remélem, hogy elalszom tőle és szavakat nem mondok ki

persze, csak vicceltem

ebben az esetben nyugtató teát is főzhetek, én egyébként is azzal alszom.

kisebb problémáim vannak.

nem. alapvetően jó alvó vagyok, ha nincs krízis. krízise válogatja. nem csak az krízis, ha felgyullad a ház. avagy éghet csendesen is, hetekig, azt nem lehet mind végigvirrasztani, aludni kell a parázs fölött (vagy alatt).

de az alvás nagyon fontos. abból meríthetsz a másnaphoz.

van benne robbanás is elég, de lassúvá válik.

de effektív alvásról beszélsz vagy az elaltatott érzékekről?

érdekes, ez a fiúknak általában bejön

de sokakból rémületet vált ki és tehetetlenséget, és elkezdenek "viselkedni", nagyon érdekes

ahogy egy tolókocsissal is a buszon

valaki meg szar vicceket ereszt meg, kifejezetten sértőket

egyszóval majdnem mindenki zavarba jön tőlem (éljen!)

azért volt nagyon szimpatikus az a mariann nevű lány, mert a legtermészetesebb volt, akivel valaha találkoztam néma pályafutásom során. ki ez??

a zoli tartokzéka, valahogy a korpusz alatt szedték össze ö volt a pr-os, ezért a gecibe is "alkalmaztam"

peer szerint az egyetlen jó dolog a toeplerben a mariann

bennem meg az egyetlen rossz a toepler :)

arra gondoltam ma, vagy tegnap, hogy mi vagyunk te meg én feri juli a példája lehet annak, hogy a beteljesületlen szerelem még mindig tartósabb mint a beteljesült

 

ez az egyik amire gondoltam a másik az általános, hogy akkor akarom összeszűrni a levet valakivel (eszményi értelemben)

hogyha már szabad ember vagyok, ÉS akkor is csak egy másik - szintén szabad emberrel.

NAMOST ez a PESSZIMISTA ember szerint gyakorlatilag a cölibátussal egyenlő,

az OPTIMISTA szerint viszont csak elvileg. na.

nede hogyjönnek ide a szabad nők? a többi 4, g. mellett, az? nincs 4 g. mellett, hanem szabad nő alatt most azt értem, hogy

autonóm, egyszerűen

de lehet, hogy amíg én nem vagyok szabad, addig másokon sem látom, hogy mikor azok?

de, de úgy érted, hogy ő nem autonóm?

na jó, de az a toepler lánya.

és m.-val hogy kerültetek ki ebből végüL? hogy vagytok?

te lepődtél meg?

szeretnék szólni, hogy itt épp egy vérdráma zajlik, majd ha lesz hangom, elmesélem. ezért kerestelek.nagyon hosszú, nagyon sok, nagyon durva.

most kaptam egy olyan sms-t: "mindegy, magaddal jársz, ébredj fagyos gyermekből nővé"

szóval itt tartunk.

ki a szerzője ennek a versnek?

sóhaj

s.a.

költő?

és színész

reméljük jobb színész

jobb

az baj

ebben igazad van

de neki is igaza van

és az a baj, hogy... ő is nő.

ez az a. névváltoztatás eredménye.

?

?3 és fél hónap szerelem egy transzszexuálissal, kicsit átformálja az ember tudatát

egy időre mindenképp

hogyh hivjak eredetileg

akik átmentek egy ilyen procedúrán, nem szokták elárulni, ő se mondta el

de most férfinek néz ki?

egy nagyon nőies, nagyon szép fiúnak

akkor szivjunk el egy cigit

szívj

gyere velem

de nem értem, akkor mind a 3 szereplő nő a történetben? csak az egyik már fiú???

az egyik nem él, a másik kettő biológiailag nő.

a. férfiként él, én is akként szerettem bele. de minden kurva bonyolult körülötte.

aki meghalt, az biológialiab szintén nő

az minden tekintetben egy telivér, heteroszexuális nő, ahogy én is heteroszexuális vagyok.

a. a transz-, és csak az ő szexualitása kérdéses (legalábbis első körben)

nem erről a részéről akarok beszélni, nem is tudok

nem lett belőle férfi, de nem mutogatja magát

hosszú kapcsolatokban sem, ehhez képest én még egész sokat értem el

 

de ami most van, az azt hiszem, nem is ezzel függ össze: szeretek valakit, ő is engem, de szét kell válni, mert nem lehet mellette létezni. ez olyan elviselhetetlen, hogy nem tudok élni tőle. egyszerűen nem tudok. meg attól a gondolattól sem, hogy otthagyom a gyászban.

de különben a végtelenségig csinálhatna velem bármit, mert olyan huzavonát játszik velem, nem direkt, de olyat, hogy abba is csak beleőrülni lehet.

a gyász miatt jogot formál magának arra, hogy ő jelölje ki a távolodás-közeledés lehetőségeit és ritmusát. egy ilyen diktátumnak nem vethetem alá magam, mert elveszek.

már így is visszaélés áldozatának érzem magam, de könnyen mozgatható vagyok, mert szerelmes vagyok. ő is az (én is hiszem), de mellé - ahogy ő is mondta - erős nő kell. de nem olyan erős, amilyen én vagyok, hanem olyan erős, aki életfeladatának tekinti valakinek a megmentését. én ezt képtelen vagyok csinálni, egyszerűen lehetetlen. de elválni éppen annyira annak tűnik,mert életemben először lettem szerelmes úgy, hogy az kölcsönös is volt, és hogy kapcsolat is lett belőle.

nem mindig az első a legjobb mindenből

jól értem? hogy meghalt valaki ebben a sztoriban?

"azt hiszem, nem is ezzel függ össze"

jól.

a kapcsolatunk ezért is halálra van ítélve.

egyrészt természeténél fogva "impotens", hiányzik belőle a termékenységnek még a lehetősége is (mivel nem férfi, de nem is egy egészséges leszbikus nő)

másrészt onnantól, hogy valaki meghalt azért, mert a. közölte vele, hogy hogy döntött, kivel szeretne lenni, az a döntés hogyan lehetne életképes??

gyász és szerelem összeférhetetlen. nem lenne az, ha egy családtagja halt volna meg, de az előző szerelme halt meg. és emiatt. innentől hozzám érni is bűn. és bár engem ő sosem hibáztatott,...

a halott is jelen van

ez a háromszög ugyanúgy fennáll

gyász versus szerelem

de nem ez az egyetlen probléma

hiszen a transzszexualitás is megoldatlanság

tele van minden megoldatlansággal, és én ehhez KURVÁRA, KIBASZOTTUL KEVÉS vagyok.

azt nem értem, hogyha á. heteroszexuális telivér nő, akkor miért lesz öngyilkos, ha egy transszexuális nő/(férfi wannabe) nem őt választja?

hát akkor most szólok, hogy ennek semmi, de semmi köze nincs ehhez. kit érdekel, hogy milyen szexuális? engem sem érdekel! valaki, hihetetlen szexuális kisugárzással és hatással (amelyet azonban soha nem tud beteljesíteni - biológiailag maga a halálra ítélt potencialitás), és engem sem érdekel egy percig sem a transzszexualitás ténye. a ténye. de mindaz, ami ezzel jár, olyan problématömeg, identitásválság, egó, exhibicionizmus-zárkózottság, és kettős játékok tömege önmagával és a másikkal, egy olyan bizonytalanság, ami viszont kétségbeesésbe taszítja a legerősebb nőt is. ez egy pszichohorror. haláleset nélkül is az lehet, de ezt már soha nem fogom megtudni. ebből csak ízelítőt kaptam.

már 2 hónapja együtt voltunk, amikor ez az eset történt, de az a 2 hónap az ismerkedésé volt, és ott is ki volt aknázva a terep, de sok akadályon (tényleg keményeken) túljutottunk, túljutottam, szintet léptem, jutalmul szerelmet kaptam.

aztán egy ilyen sallert, éppen akkor, amikor egy rövid elbizonytalanodás után (ami nekem szintén pokoli volt - 5 nap külön) eldöntötte, hogy igen, velem, igen ő, igen, most.

 

 

első körben: én ehhez túl konzervatív vagyok. én arra gondolok, hogy a következő öngyilkos te leszel, és azt én meg fogom akadályozni, akkor is, ha átlépem a hatáskörömet

én is ettől félek. ez ennyire meredek. ki kell lépnem. 2 hete küzdök ezért. de mindig visszajön, mindig.

hol én gyengülök el, hol ő.

egyszer már ő szakított, nem hiányzik belőle a figyelem, nem hiányzik, hogy lássa magát kívülről, de ehhez mindig fel kell ismernie a saját tragédiáját, mindig, és ehhez olyan erő kell, amibe bele se merek gondolni. 2 hete ő szakított, és már a kapcsolat elején is mondta, hogy nagyon félt engem. voltak ilyen kifakadásai. de azt is mondta, hogy ő is ember, csak ezért nem tudja a vágyait visszafogni, és nem belemenni, nem elkezdeni, mert a másiknak majd úgyis rossz lesz... érted ennek az életnek a paradoxonját? érzed a tragikumát?

és a másik oldalon ott vagyok én, aki először éli át azt, hogy ő egy kapcsolat keretein belül is szerethető, és hogy egyszerre, egy időben indulhat meg valakivel, elindulnak egymás irányába, jó ritmusban, jókor, szerelemmel.

és ez a szexualitás sem zavart. és rémisztő, de jobban értettem őt, mint bárkit, akivel eddig dolgom volt.

akkor végülis rájöttél, hogy leszbi/bi vagy?

na, ezt nem. továbbra is a férfiak vonzanak, de a nőies férfiak. és ez mindig így volt. van ilyen.

tapasztalatom szerint az, hogy mi tetszik, vagy mi érdekes, az nem ugyanaz, mint hogy mire áll fel a faszom, és

szexuális téren az utóbbi a döntö már ami a kielégitő együttél

és

t

i

l

leti

de igen, ugyanaz. ami érdekel, az izgat fel.  ő érdekel(t). tökmindegy, hogy micsoda.

ok

nálam ez nem feltétlenül esik egybe, van, hogy érdekel valaki, de nem szexuálisan, nem áll fel rá/  tőle de attól még nem birom levenni rola a szemem/ figyelmem

ugyanakkokr vki aki teljesen érdektelen akár külalakra vagy sorsra is nézve, simán felizgathat úgy, hogy azonnal meg akarom kúrni pl stb

mind1

ez

velem nem így van. de mindegy. mert nem erről beszélünk. ez az érdeklődés megvolt, kölcsönös volt, természetes volt, magától értetődőbb, mint bármi, így nincs is mit vitatkozni rajta.

csak éppen megdőlt a világrend. nem tudok már úgy közlekedni az emberek között, mint eddig. kétségbeejtő tapasztalatokat szereztem, sokat , félelmeteset, és ezt a sokkot nem tudom a meglévő eszközeimmel feldolgozni. nem találok szavakat, nem találok eszközöket, és attól félek, hogy embereket sem, akikkel ez megértethető. nem a barátokra gondolok

(bár ez ott sem egyértelmű mindig), hanem az ismerkedésre, mint egy eddig mindig bevált, segítő eszközre

ami eddig mindig, mindenre a megoldás volt: új emberek - úgy érzem, mostantól még kevésbé lettem érthető, még több dolgot cipelek magammal én is, még kevésbé tudom átadni, és hogy én is kerülni fogom azokat, akiknek kevés a tapasztalatuk, mert mellettük megőrülök ettől a többlettehertől.

ettől nagyon félek.

ilyen tapasztalata nincsen senkinek.

(keveseknek lehet)

ez olyan mint amikor a hátam fájt meditálás közben, és azt hittem belehalok bazmeg hogyhogy nem ordít itt mindenki, errre kinyitom a szemem, hogy kész, most hazamegyek(ez a megölöm magamnak a megfelelője ebben a kontextusnam) és látom, hogy mindenki nyugodtan ül bazmeg mint a buddha szobrok, mint aki mind meg van bazmeg világosodva miközben nekem a belemet kiégeti a fájdalom, kurva anyjukat, meg se moccannak, és az arcukon az üdvözült mosoly, és képzeld, lehet hogy három sorral előttem valaki tényleg megrendült, mer én egyébként csak a türelmemet vesztettem el valójában

és azért faszság kerülni a tapasztalatlanabb embereket, mert aki így önző a sorsával, az el fog akadni sztem, ahhoz, hogy tanulj (tényleg) tanitani is kell, nincs olyan, hogy csak kapok, és többem lesz ha nem adok közben

persze ez nem biztos h összefügg azzal amit te mondasz, csak ez jutott ezsembe

szó sincs róla h megtagadnám mástól ezt a tapasztalatot, arról van szó h nekem magasabban kell keresnem, hogy megnyugvást találjak, de lehet az is h a csinszka-effektus fog érvényesülni: tudod, a költők életük utolsó szakaszára mindig lemondanak a nagy ihlető dívákról, és találnak egy őzikét - ilyen módon a tapasztalatlanság is szerethető (ld. g.)

de tudnod kell, hogy nekem eddig éppen EZ volt a vesztem, a húszéves fiúkák, és elegem is van ebből a  hülyéskedésből.

de a vérdrámából is.

ja, csak ezt nem lehet előbb megtenni, addig nem tudsz lemondani a dívákról, amíg nem kaptad meg őket

addig nem kapod meg őket amíg nem nősz fel (ld amit a szabad emberről beszéltünk az elején)

tehát én hiába határoztam el, hogy a m. lesz a a csinszkám, valójában erre nem vagyok készen egyáltalán és erre persze utólag jössz rá

húszéves fiúkák muhaha

legviccesebb volt amikor g. mamája a nálam fiatalabb fiúját hozta magával, hogy engem befenyítsen

kb. röhögnöm kellett, és családfővé kellett változni egy nagyon perverz szituációban

ráadásul anyu is g. :o

na mind1 ez, mert itt most inkább csökken az erőszakos bűncselekmények száma szerencsére, semmint nő

szóval legalább vérdráma (egyelőre legalábbis ) nincs

van itt egy másik kérdés is - ami az őrület szélére sodort, tényleg, félek, sírok, be van szűkülve a tudatom, 2 hete be vagyok fordulva, rámomlott a világ, nem látok ki alóla , teljesen elvesztettem a fonalat -, hogy ugyanis anyám ellenzi

amíg volt a., addig is folyamatosan láttam rajta a tartózkodást, amikor nem volt, hálás volt, és semmit, de semmit nem értett meg a szenvedésből, amit ez nekem okozott, és hülyeségeket beszélt

és nekem ez is tét most: az, hogy tőle el tudjak szakadni, hogy ne azt higgyem égi-földi igazságnak, amit ő sugalmaz (persze ez ilyen explicit módon sosem nyilvánult meg: nem "mondott" általában semmit)

csakhogy ugyanakkor nem is kell lemenni kamaszba: az nem lehet, hogy azért maradok benne egy rettenmetes kapcsolatban, mert "anyu nem engedi". csakhogy ez nem pusztán a rettenetről szól.

ja, csak ez ebben a gender- kontextusban túl könnyen válik igaz közüggyé, miközben privát hazugságok sorozatára épül

hol vannak itt hazugságok?

annyira nem ismerem részletesen a történetet (nem tudom h akarom-e)

hogy ezt pontosan meg tudjam mondani, de azok a drámaháromszögek, amik öngyilkosságban, tárgyalóteremben, kórházban, börtönben stb. végződnek, folytatódnak, alapvető hazugságokra épülnek általában,

az autonómia (szabadság) ellen elkövetett hazugságokon

vagyis:

kölcsönös függőségek rendszerén alapul ami nem ugyanaz, hogy "mind egyek vagyunk" vagy "mind össze vagyunk kötve"

hanem egy destruktív spirál, ami csak belülről őrzi ideologikus ragyogását, kivülrúől nézve mindig egyértelműen para

igaz.

Ezt fogom elővenni, ezt fogom olvasni a most következő hetekben. Ez így igaz! Magamat sem tudom mással nyugtatni.