Felemelte a lábujjával az ágyat, felemelte a combjával a kanapét: meggyőződött róla: van még erő.

Az enyémet is így próbálgatja: az én lábujjam eltört, az én combom zöld lett.

Az erő észlelését, majd bemutatását erőfitogtatás követi. Az erő, a másik , az én gyengeségemnek támasztva, még harsányabbnak tűnik. Az erő látványa segít a túlélésben. Nekem is van túlélésem. Az én testem, az én törésem, az én lelkem. Ezeken kapaszkodsz fölfelé.