Felemelte a lábujjával az ágyat, felemelte a combjával a kanapét: meggyőződött róla: van még erő.
Az enyémet is így próbálgatja: az én lábujjam eltört, az én combom zöld lett.
Az erő észlelését, majd bemutatását erőfitogtatás követi. Az erő, a másik , az én gyengeségemnek támasztva, még harsányabbnak tűnik. Az erő látványa segít a túlélésben. Nekem is van túlélésem. Az én testem, az én törésem, az én lelkem. Ezeken kapaszkodsz fölfelé.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.