Gábor és a nagy, hideg egyetemi lépcsők. Gábor meghívott vacsorázni, de nem mehettem be a konyhába. Mindig más-más helyiségekből kémleltem át hozzá, kevés volt a magánjelleg, sok az ablak.

Éppen a csirkét készült odatenni, amikor inkább kilépett a másodikról, a szemem láttára, megállt a levegőben, késleltetett - csak amennyire a rajzfilmekben szokás - azután alászállt. Rohantam le a nagy, hideg egyetemi lépcsőkön, kérdeztem, hogy mik történnek hirtelen? Mik történhetnek? Széles lépcsők, színes diáklányok - az álom is csak kispolgári díszlet: lélegzik?, beszél, de fogalma sincs semmiről.