Hatalmas salátástálban keresek, kutatok, barackot és túrót. Ami nem édesség (hosszú, piros paprika, zöldsaláta, szója), azt félredobom, de néha a többivel mégis megeszem. Az üvegtál akkora, hogy eltakarja mind a két fejem. Mások figyelmesen nézik, miért kutatok, miért nem válogatás nélkül eszem. De az igazat megvallva, nem fordítanak akkora figyelmet a permanens étkezésemre, azt például alig veszik észre, hogy mindeközben egy málnás krémtúró, másik irányból egy epres joghurt is bontva áll előttem - ez egyedül nekem fontos.

Többször keresztülnyargalok a három férfi nyitott lakásán, az ajtók magukat könnyen átadják egymásnak, bepillanthatok a fürdőszobába is, elkaphatok egy meztelen hátat. Aztán diszkréten kifordulok, bekiabálok: csak a pulóveremért jöttem, illetve az ellenőrzőkönyvemért. És csak suttogva: meg egy fél barackért, egy falat túróért.