Attilát mindig messziről kell elhozni. De aztán hagyja magát, sőt. Aztán órák hosszat rossz vicceket mesélünk egymásnak, az enyéim nem rosszak, csak ő nem érti őket. Csak nehogy felsértsem a harsány röhögésemmel. Az övé például sért engem. Különbözőek vagyunk. Mire a viccek találkoznak, egész megizzadunk. Sokat kell  vele menetelni, mire nevetni kezd, de ő is szereti a menetelést, sőt.