Még most is kacagok, ha a rennes-i ebédre gondolok! 

Nyúl répapürével!!!

Dialektikája az alábbi esetre emlékeztet:

Szegény ember annyira szegény, hogy már semmi nem jut az asztalra, nemhogy a kutyát, de magát sem tudja mivel táplálni. Nem szép, nem szép, végül fogja magát, és megeszi a kutyáját. Amikor előtte hevernek a csontok, mélyet sóhajt: "Szegény Morzsi, hogy hogy örültél volna ennek!"