Még most is kacagok, ha a rennes-i ebédre gondolok!
Nyúl répapürével!!!
Dialektikája az alábbi esetre emlékeztet:
Szegény ember annyira szegény, hogy már semmi nem jut az asztalra, nemhogy a kutyát, de magát sem tudja mivel táplálni. Nem szép, nem szép, végül fogja magát, és megeszi a kutyáját. Amikor előtte hevernek a csontok, mélyet sóhajt: "Szegény Morzsi, hogy hogy örültél volna ennek!"
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.