A sanzonverseny után színészeket látni papírpénzekkel, fel-alá mászkálnak a büfében. Felváltják a pénzeket, ki gyümölcslére, ki spenótra költ. A levegőben névvel ellátott jutalomborítékok szállnak, tizenkét százalékos narancslé szag terjeng.

A beszédhibás zongorakísérőnő közel hajol az asztalsarokhoz, fényes, fekete haja a vállán pihen, és kidülledt szemekkel artikulál: "kikérem magamnak". Modorosságokat minősít. "Kikérem magamnak." Az egyetlen, aki délután merészen iszik, kidülledt szemekkel artikulálva, fél kezében fröccsel gyalogol a színházi világba.