Combközépig ragasztott, ezüst szín kamera-tape, csúcsokban végződő járólapok kölcsönöznek cyber-jelleget nekem, így vagyok űr, és szédülő űr hozzá a fejemben. Amikor előre gyalogolok a vasúti híd alatt, mögöttem is egy űr, gyalog, a sietségért átkoz engem, megálljt kiált, mert nem bír a szkafanderrel. Mire megérkezünk, mindenkiről leszakadtak a jelmezek. A konyhában mellém guggol egy lány. "Én mindig arra gondolok, ha szeretni akarom őket, hogy koporsóban fekszenek - ettől mindenkit úgy megkedvelek."