Ülünk a nagyok születésnapján, ketten, egyenes derékkal, a többiek táncolnak.
- Milyen jó érzés - bal kezében szorongat egy limonádét. - Így minden sokkal könnyebb. Jó útra térve.
......
Néha helyet változtat, mutatja, hogy ezt is lehet, és még mindig jó. Óvatosan mozdítja a lábát. Ad egy puszit. Vesz még egy limonádét. A napjaink meg vannak számlálva.
Virgonc langaléták, zokogó harmincasok. Alkohol, magyar tenger, a szakma legsikeresebbjei kétségbeesve, megöregedve. A németek vodkát isznak, tovább mennek, Xénia már semminek nem örül.
Egy rosszul kiválasztott bögre gyerekkori betegséget tartogat. Eddig még nem történt semmi különösebb baj, de a jelentést nem oldja a leglágyabb zöld tea sem.
Mehetünk?
Nehéz gyerekkorom volt.
De... anyád ma is küldött pogácsát.
Te nem érted. Nehéz gyerek voltam.
Ja! Én is neurotikus voltam, ha arra gondolsz.
Az ágyba fektettek, amíg ment a bridzsparti. Ott elaludtam. Aztán amikor vége lett, felébredtem.
Igen. Ilyesmin mind keresztülmentünk.
Én nehéz voltam. Nehéz.
Hmm. És amikor felébredtél?
Láttam, hogy fekete.
Éjszaka sötét van nálunk is...
Ez nem az a sötét.
Jaj, mit csináljak veled, megmutatnám a világosságot, kivinnélek a fényre.
Most átfordulok a jobb oldalamra.
Megértem. Próbálom megérteni, múltkor én is a jobb oldalamra -
De az én jobbom majdnem bal.
