Mégis telve vagyok pozitív érzésekkel.
Ma tüszős madula gyulladás elleni penicilin kapszulának öltöztem - látványnak nem utolsó, érzésnek rettenetes. Piros-fekete borzalom vagyok, a torkom összeszorul az egészségügyi helyzettől. Pontosan annyira félek, amennyire szoktam, épp annyira van hajnal, amennyire szokott, a helyzet velejéig ismerős és megoldhatatlan: gondolom, minden ugyanúgy folytatódik.
A magánytól való rettegés újabb és újabb formákat ölt, egyre szórakoztatóbb a többieknek. Ha már kitagadtatok az egyházból, szóljatok, nagyon részeg vagyok, megérdemlem.
Nem bírom elviselni a tengerpartot négykézláb sem, nem akarok elsüllyedni a parthomokban, nekem széles, istenbeszédű hegytetőn levegő kell.
A lábai előtt egy óra szilánkjai. Kezében seprű, söpri össze a szilánkokat. A mutatót és a szétszóródott számokat a kezébe veszi, különböző anyagokból vannak. Minden nagyon izgalmas, újszerű, nincsen ok panaszra.