Mégis telve vagyok pozitív érzésekkel.
1 komment
ÁLMOMBAN DRÁMÁT ÍROK - SZÖVEGTÉR
A szövegben szükséges változtatásokat a térben tettem meg: a szereplők járták be a szöveg terét, és a módosításoknak megfelelően változtattak irányt. Kis házakból vándoroltak sík tereken újabb kis házakba, és vissza, ha elrontottam. Szövegük a síkon a kiemelő sárga villózásával változott, szedése a mozgásuknak megfelelően keskenyedett, szélesedett. Dramatikus műfaj: a fordulatokról őket kérdeztem; a helyesírási hibákat a lábukkal küszöbölték ki.
Rossz érzés a látványomtól, rossz érzés a sorok nyomán
Ma tüszős madula gyulladás elleni penicilin kapszulának öltöztem - látványnak nem utolsó, érzésnek rettenetes. Piros-fekete borzalom vagyok, a torkom összeszorul az egészségügyi helyzettől. Pontosan annyira félek, amennyire szoktam, épp annyira van hajnal, amennyire szokott, a helyzet velejéig ismerős és megoldhatatlan: gondolom, minden ugyanúgy folytatódik.
A magánytól való rettegés újabb és újabb formákat ölt, egyre szórakoztatóbb a többieknek. Ha már kitagadtatok az egyházból, szóljatok, nagyon részeg vagyok, megérdemlem.
AZ ELEMEK
Nem bírom elviselni a tengerpartot négykézláb sem, nem akarok elsüllyedni a parthomokban, nekem széles, istenbeszédű hegytetőn levegő kell.
Napszemüveget ad a napkorongra, megóvni a paradoxont az erős sugárzástól. Boldoggá tesz, hogy a társadalomnak lehet ilyen vicce: "mi a különbség és a kígyó között?", köszönöm, társadalom, felőrölsz bár, de nem vagy reménytelen, a dialektika a zsigereidben.
A lábai előtt egy óra szilánkjai. Kezében seprű, söpri össze a szilánkokat. A mutatót és a szétszóródott számokat a kezébe veszi, különböző anyagokból vannak. Minden nagyon izgalmas, újszerű, nincsen ok panaszra.