2007\04\08

Mindez már nem tart sokáig, csak amíg élek. A keresztényeknél bölcsebb szerelem van.

 

A szégyen. A lelkem mélyén harmaton és levegőn.

Hevesen érdeklődöm a hentesek iránt. Ezt régóta tudom. Én is hentes vagyok, figyelemreméltó, hatalmas bárddal. Szétcsapok a húsok között, nekem ez természetes.

A szégyen. A testem mélye. Nem ismerem a bennem rejlő igazságot.

Hentes? Élethalál experimentál. A létezésnél megalázóbb nincsen.

 

 

2007\04\08

 

Leginkább regényt szeretnék olvasni, azt ugyanis nem kell megb*szni, az szép lassan magába enged.

 

2007\04\06

 
Tudni akarom, mi az ott a mosdó oldalában. Ilyennel már találkoztam a nagymamánál is, csak ő egy kék csuporban tartotta, amilyenben mások a libamájat. Amikor felemeltem a tetejét, felcsapott belőle valami ősi bűz - és az állaga olyan volt, mint a penészé. Ez az anyag a családom női ágán terjed, és nem lehet róla beszélni.
 

2007\04\05

Megálltunk a kerítés mellett, Sz.felkészült, hogy megmutatja Edgárt.

- Edgár! Hiúúú! Edgár! Gyere ide!

Nem jön.

- Edgár!

Nincs itt senki.

- Jó napot kívánok. Hol a kutyus? Hátul? De miért nincs elöl? Kivel játszik hátul? Miért van ott? Én mindig beköszönök neki, ha erre jövök. És mikor lesz itt? Mi az ő neve?

- Liza.

- Á. Liza. Köszönöm. Akkor majd visszafelé még benézünk. Viszontlátásra. 

Megkerüljük a házat, és a park felé indulunk. Készülök, hogy átadjam a savanyúcukrokat.

A kerítés oldalában megállunk.

- Hol lehet? Miért nincs elől? Miért játszik hátul? Kivel játszik hátul? Nézd, ott van! Az ott ő! Az a kis fekete a fenyő tövében!

- Az egy morzsaporszívó.

- Liza! Liza, hát itt vagy! Szia, szia!

- Menjünk már.

- Rossz lehet neked, hogy nem szeretd az állatokat. Edgár!

 

2007\04\04

A biztonságból mondom: nincsen védelem

 
Minden teret a hányinger felől közelítek. Vannak a világnak csodálatos terei: különböző szobák és szabad egek. Azon mérem a tér értékét, hogy a legbarátságosabb, a legtelítettebb vagy legkitölthetőbb milyen, amikor hányinger van benne. Egy tér sem állta ki eddig ezt a próbát: mindegyik elváltozott és, Umraum, csak körülvette a hányingert, átengedte a hatalmat. Hol az a tér, amelyik nem hagyja, az univerzális, érzékeket minden időre fölülíró? Nehéznek tervezett világ az, ahol etalon, a legnagyobb jón is eluralkodhat bárhol, bármikor a félelem.
 

2007\04\04

Bizonytalan, önző döntés az égő szigeten

 
Tűz van az erdőben, a szórakozó fiatalság pedig nem vesz tudomást róla. Én látom, és van velem egy karitatív személyiség, az is. Ő elindul, hogy csináljon valami kollektívet, én pedig azon gondolkozom, hogy juthatok ki. Bizonytalan vagyok benne, hogy kellene-e szólnom a többieknek, olyan jól szórakoznak. (Például van a szigeten egy narancssárga sátor, ami filmlaborként működik, illetve a pult mögött érett lányok zselét árulnak.) Végül eláll a tűz, a leégett cserjék között továbbra is kikapcsolódó tömegeket sejtek. Igaz, nem látom őket. Hogy is szólhattam volna nekik így?
 

2007\04\04

 

A forgatagban véletlenül találkozunk Philippe-pel, sehogy nem megy ki a fejemből, minél jelentéktelenebb, annál jobban beépül. Haszontalan, sőt, káros, de jön felém. Nem vesz észre, én indulok hozzá, szilánkokon. Hallod, Philippe? Splinter. Kicsi, éles üvegszőnyegen, vérző ujjal, mert valamiért az sérül meg.

 

2007\04\04

 

Minden tele van Marie Tourvel-ekkel, Elvstednékkel és Ritákkal. Ezek mellett meg lehet őszülni.

2007\04\04

A hadonászó zsidó

 
Kicsinyes és jóeszű, tenger tudást befogadó, áramoltató elme. Apró ásólábaival hadonászik, archaikus vitatkozó, világmegváltó, hagyományos lekicsinylő. Vallása nem tiltja az érintést, az enyém igen. Bár minden tiszteletem ezé a nagyszerű elméé, ezé a cselekvőkész ásólábpáré.
 

süti beállítások módosítása