2007\03\18

FELESÉGEM TÖRTÉNETE

 
Füst Milán. Szomorú, igazán. Ahogy az élet, úgy múlik el ez is. Bölcs volt és nekünk ennyi kellett belőle. Édes kis teremtmény, egy szomorú író. Na, hát, ennek is vége van.
 
Füst Milán nem vette fel Nagymamát gépírónőnek, mert megijedt, hogy túl szép, és elvonja majd a figyelmét a munkától.
 
Nagymama szép volt, de mire megismertem, már inkább jó. Lábán többször hajtottak végre visszér műtétet, és ritkás volt a haja. Viszont mindig volt mazsolás krémtúró és amikor egyszer meghámoztam egy krumplit, azt mondta, istenáldása vagyok.
 
Szólj hozzá!

2007\03\18

 
Megnyugtatásképp mondtuk neki, hogy harmadikosok vagyunk. De hogy tojásfestők vagy aknavetők, nem árultuk el.
 
Szólj hozzá!

2007\03\18

IMPOZÁNS ÚT LEFELÉ

 

Vörös bársony lépcső vezet le, narancssárga műanyagkapszulák a közeg. A falon nyugágy színű tapéta, éle utat mutat. Ejnye, hova visz a lépcső, lefelé, lefelé.

 

Szólj hozzá!

2007\03\18

A FIÚ, AKI KÉNYSZERBŐL GALAMBKÉNT VISELKEDETT - ANYAGI OKOK

 
Fekete hajú fiú magokat csipeget a szemközti párkányról, a harmadik emeleten, védőfelszerelés nélkül. Így tudja csak megoldani az étkezést. Fél kezével a párkány szegélyét fogja, arcával a magokra tapad, jobb lábával elrugaszkodik. Most távozni fog. A szegénység mi mindenre rávisz. Szólni akarok: magokat eszel, de nem vagy galamb! Vigyázz! Mégsem akarom megijeszteni. Befordulok az ablakból, behúzom a vállam és eltakarom a szemem. Akkora puffanást hallok csak, ami hétköznapokon macskák zuhanását követi.
 
 
 
Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása