Olyan levelet írtam, szemüveges lettem tőle.

A virágok, és körülöttük a szamovár, amit ölelgettem, megnyugtatta a külföldieket, mert mindannyian tőlem kérdezték meg, merre van a Bábszínház.

nincs meg valakinek a COMPLETE?

Ferinek ma a buszmegállóban kiesett a foga, nekem pedig megjelent egy piros folt az arcomon. Biztos a sikertől való félelem.

A szűzfiú azt akarja, hogy csak a könyökünk érjen össze. De nekem, szűzlánynak, olyan a fantáziám, hogy elképzeltem, és aztán meg is fogtam a kezét. Ő akkor ezt mondta: el fog zsibbadni, és kihúzta a szorításomból. A próza ritmusára sosem ügyel, csak a szeszélyeire, és sürgetve kérdezi: mikor lesz már vége. Mondom: ha nem bírja kivárni a film végét, mehet most is, amúgy az én családom is ilyen volt, mint az Amarcordban. Igen? Ilyen. És mikor lesz vége? Az én családom is ilyen volt, a tiéd nem? Mert akkor közelebb kerülhetnénk egymáshoz, ha a te bácsikád is a fán üvöltené, hogy nőt akarok.

ROSSZABB, MINT SZILVESZTERKOR. AZ ABLAKOM ALATT BOROGATJÁK AZ AUTÓKAT, AZTÁN ARRA LESZEK FIGYELMES, HOGY NAGYON VILÁGOS A SZEMKÖZTI ÉPÜLET FALA. LÁNGNYELVEK, FELGYÚJTOTTAK EGY AUTÓT. ÉLJEN MAGYARORSZÁG, PATTOGNAK AZ AUTÓTETŐK, AZ ANDRÁSSYN MÁR ELMENT A TANK. A SZEMKÖZTI HÁZ ERKÉLYÉN   JÓRAVALÓ SZOMSZÉDOK KÖNNYGÁZBAN, KAMERÁVAL. PAPA, CSUKD BE AZ ABLAKOT, MERT BEJÖN. LEHÚZOM A REDŐNYT, MUNKÁT AKARUNK, MUNKÁT AKARUNK. CSUKD BE, MERT BEJÖN. PUSZTULJON AZ ÁVH.  HOLNAP MAJD BELELŐNEK A KENYERÉBE.

EZ VOLT OKTÓBER 23-A, most pedig (édesistenem, 07:00-16:00) csinálják a díszburkolatot. Mindjárt kidisszidálok.

Nagyon félek. A ...-k száma csak egyre növekszik.

Kaptam egy fél perces szerepet: át kell hajtani biciklivel az utcán, aztán azt kérdezni: "Te kukorékoltál?". Mivel nem tudok biciklizni, dublőzre lesz szükségem. Mivel a megszólalásom nem lenne adekvát, utószinkronban Eszenyi Enikő mondja el a modatomat.

Mivel oda nem ez az arc kell, meglehet, harisnyát húznak a fejemre.

Különleges élményben volt részem az elmúlt héten.

Ez a tér új tudatállapot: széles és lapos. Üveges, levegős város, tértágított, tiszta és idegen. Mértani lélek jár a nyilvános üvegen, errefelé az Isten hangtalan geometria.

- Mi ez?

- Test, Uram, szeretném elfelejteni.

- Nem lehet. Kötelességed megbirkózni vele. Mi ez?

- Páva. 

(Ezt az Isten érti, ezt a legyezőként széttáruló vágyat? Ezt a pávát?)

Az-e ez, aminek gondolom. Például ezüst cigarettatárca-e ez, az oldala bordás, igen, ez az. A zacskón  kivehető a zsiráf, a polcon könyv van. A székre dobott ruha éjszaka is székre dobott ruha, felismerem. De éhség ez vagy hányinger. Sötétség, félelem-e. Könyörgök, kérdezem, félelem-e. Fojtogató mondata a sötét éjszakának, nem látom a részleteit. Ez az ismeretlenség (az életemé) egyszer a halálomat fogja okozni (a halálomat).