Most egy új betegségen dolgozom, musical lesz belőle.

"A 2005-ben alakult három tagú formáció a philosophic trance stílus megalkotói.  A különböző szellemvilágokba kalauzoló dalok nem csak fizikai és érzelmi síkon hatnak, hanem konkrét üzenetük van a hallgatóhoz, melyet a kozmosz hív életre."

Felfelé vezető utcán járok, és ismét és hosszan elhagyott vagyok. Visszakapom a tavalyi kulcscsomómat, ami olyan, mint az idei.  Minden szoba foglalt, mindegyikben párok vannak, vagy két embert kitevő, összetett emberek. Egy atlaszselyemben alvó, hatalmas nő. Arctalan, ajtóval zárt, sötét harmóniák. Ide akartam jönni, de ide sem engednek be.

Mária és KisJ, szocio

A tűzoltó macskája beoson a kapun, Sz.-ék lánya vajaskenyeret eszik bugyiban .

Barátaim sikerrel lavíroztak a rengeteg szekrény és asztal között, racionális érvek segítségével kerülték ki egymást. Én mindeközben apró tárgyakkal foglalatoskodtam, és a bútorok labirintusát nem beszéltem. Na, mondtam: ha egyszer elkészülök ezzel az apró tárggyal, ezt az érzetet térben is megszerkesztem. Addig meg kell ismerni a forgás lényegét, hogy mi indítja ilyen természetesen. De amíg az apró tárggyal foglalkozom, nem hozhatja a tudomásomra semmi sem. Visszahajoltam a részlet fölé, és nem néztem többet fel, nagyítottam tovább a bútorok között, harmonikus megnemértésben.

Próbálkoztam ajtócsapkodással, keresztényi szeretettel, örökléssel, de mind hatástalannak bizonyult papa tartós és terjeszkedő neurózisával szemben.

A frappáns címektől kiver a víz: minek ez a sok parafrázis? A legjobb az olyan, mint Lányok, Fiúk, Szerelem. Ne gondolkozzatok annyit, vagy ne úgy.

van egy sajtsegélyvonal, amit, ha elégedetlenek vagyunk a sajttal vagy ha van valami baj, nyugodtan felhívhatunk. én most még várok egy kicsit.

ne nyikorgassátok az ajtót, ha nem lehet bezárni, már a könnyem folyik a sok tanulságtól