Fel kell mennie szegénynek a negyedikre aludni, mert holnap estétől dolgozik, és fontos, hogy kialudja magát, friss legyen egész nap és egész éjjel. Az ablaka alatt pedig fúrnak, reggel fél héttől sajnos, így aztán a saját szobájában nem aludhat. Ezért szeretném elkérni a kulcsot.
És most szalad a kulcsért, hiába, ha fémet nyelek is: még mindig ő hajlandó a legtöbbre.
ahol ilyen nehéz súlyok függenek egy cérnán, egy cérnametaforán, ott csak egy ollómetafora segít vagy másnap az idő, kezünkre játszani a cérnatépő súlyokat
a súly valami, ami testével szaggatja a levegőt és nincs helyette más
és egy útja van,
ahol az idő valami, ami engedi ereszkedni, esni a súlyokat és nincs helyette más és egy útja van,
ahol a levegő valami, amit a súlyok testével szaggat az idő, közege a testeknek és értelmezője
... a rózsadombi kényelmesek, a hűvösvölgyi vegetáriánusok, a kolozsvári virágos anakronisztikusok, a héberül telefonálók, a buborékban élők, a média, a kamerával mozgó térlátók, az elégedett bölcsészek, a vidékről felkerültek, a kiegyensúlyozott alternatív közgazdászok, a fél lábon pezsgőzők, a fiatal szervezőakrobaták, az önálló kocsmázók, a kopott színészek.
nem állom a sarat, naiv vagyok és érzelemgazdag, egy tört mezei virág. sose gondoltam volna, hogy virág vagyok,
a talpadra tapadtam
lefelé akarok mennide most, hogy így látlak fölfelé menni, én is jobban szeretnék, ha cukor van előttem, cukrot, ha méreg, azt hiszem
Voltunk a világ közelebbi végén, félidegenek és rosszul megvilágított félismerősök között. Messziről figyeltem őket a kanapéról, visszakívánkoztam a kertbe - közelebbi kapcsolatokba, újakba, hátha megérkezett már a Bizarrfejű. G. pirossal írta a hátamra, hogy I love Imi, ki az Imi, akin megtörik a stúdiólámpa fénye? Menjünk valahova ma is. H. B. szedi elő a randikártyáit, és én próbálom nyitva tartani a szemem: jó lenne bebizonyítani hogy nem tudok olvasni, vagy hogy nem akarok, hogy mindig dolgom van, hogy ami fontos, nem érek rá. Ezt szeretném üzenni S.-nek, mert bárhol legyek is, neki üzenek. M. csak belefordul a fotelbe, a Csillagszemű puha pénzt akar, a kis Korrekt egyre nyitottabb.
Nekem még sok dolgom van itt az S. mint semmivel , ma kézbe vegyem? ma nekiszegezem.
(Ennyi győzetlen unalom az udvarló sarokban, magával is cinikus. Milyen nagyszerű hely, milyen csodás a lány. Milyen hiszem, amit tudok, hogy mihamarabb. Hogy mihamarabb megyünk tovább, milyen milyen lehengerlő, milyen parancsoló júliusi este is ez.)