Miért nem tanítottatok meg cipőfűzőt kötni? A társadalom számkivetettje vagyok.

futurista anatómia - miért mindig  a nőbe

kicsit fenyegető ez a véres szerkezet, mállasztó egyedüli hőmérsékletben, fulladáshalálban. Kísérletezem halványan rutinná alázni a lenyűgözően alacsony helyzetet, remegő lábbal, gyöngyöző homlokkal, havi egyszer. Jesszusom, ez ilyen?!?? Ismerkedj a szerkezettel

bele kell nyúlni

A meghatott felnőtt, aki többet élt, és ezért más jelentőséget tulajdonít a dolgoknak, magához ölelte a gondjára bízott gyereket, aztán addig forgatta és puszilta az ablakmélyedésben, amíg az meg nem nőtt a tréningruhájában. Akkor egyszerre felfeslett a jelentés, a fiú visszacsatolt, és kiugrott az ablakon.

A házban van a mondat, amikor Grice hidegen rámutat: "Ígértem magának tegnap egy deixist." Én meg verem a falat. "Fizikai elérhetőséget! Legalább részleges láthatóságot!" Grice a ház eleje előtt áll.  

"Őrületes ez az absztrakció!" - tombolok a ház oldalában. "Grice!"

Egy idő múlva felébreszt a nekem szerzett térjelölő zene: kicsit pontszerű és merev így, tételekbe szedve. "Hol van? - nézek szét szárazon - Grice... jöjjön vissza." A magázó formák e tekintetben egyszerre mutatnak távolra és közelre, bár e tekintetben ekkor igen távolra mutatnak. Keresek a kifejezéséhez beszédhelyzetet, a helyzetem tényleges terét, ott találkozzunk, előtte tíz perccel. Megyek. Hónom alatt, személyes mappában négyszer tizenkét átkaroló tétel, létembe vetett jelrendszer, sietek!

Viszont sok baja van a kandúrokkal, mert mindig megharapják az orrát, és ezt már nagyon unja.

Csörtetés hallatszik, átgondolás.

A karfiolról leöntött víz széttörte az üveghamutartót, amíg nem néztek oda, elmostam a teáskannát.

A minden szem zöldborsó kultusza meghaladott.