A házban van a mondat, amikor Grice hidegen rámutat: "Ígértem magának tegnap egy deixist." Én meg verem a falat. "Fizikai elérhetőséget! Legalább részleges láthatóságot!" Grice a ház eleje előtt áll.  

"Őrületes ez az absztrakció!" - tombolok a ház oldalában. "Grice!"

Egy idő múlva felébreszt a nekem szerzett térjelölő zene: kicsit pontszerű és merev így, tételekbe szedve. "Hol van? - nézek szét szárazon - Grice... jöjjön vissza." A magázó formák e tekintetben egyszerre mutatnak távolra és közelre, bár e tekintetben ekkor igen távolra mutatnak. Keresek a kifejezéséhez beszédhelyzetet, a helyzetem tényleges terét, ott találkozzunk, előtte tíz perccel. Megyek. Hónom alatt, személyes mappában négyszer tizenkét átkaroló tétel, létembe vetett jelrendszer, sietek!