A hangom kellemetlenül szólal meg a bécsi keringő szünetében, azt recsegi, hogy figyeljél már ide. És ezt nem azért mondom, mert vagyok. Valamivel nagyobb biztossággal ő is felém fordul és arra, hogy nem elég elegánsnak lenni, annak is kell látszani, megtanít engem.

- Kivel jöttél?

- A barátnőmmel.^* De ráragadt vala...valami.

*A ragtapasz lejött és egyszercsak felbukkant Mau. "Mondjuk addig totál önbizalmas voltam a bajusztól, de aztán mikor megláttam, el akartam bújni... a bajsz miatt."

 

Mennyit kell még ennek szánni, hogy ne keresse, mostmár legyen elég, bassza meg, nem kellene helyretenni a zavarkeltőket? Mindennek a teteje, hogy busszal fogok álmodni és ezzel szemben teljesen eszköztelen vagyok. Mi van, mennyit kell még ennek szánni?!

aki felültette a buszra, a hiányban nincsen, úgyhogy ne keresse

Ne, légy szíves. Azaz épphogy, kérlek szépen, igen. Ne számítsak semmire, telefonon anna keres és sms-t eszter ír. Jövő héten teázom a paraszttal, a futó meg elfutott a busszal. (A királyt rég elfelejtettem.)

Mitől lett ilyen fontos? Nem baj: ha felveszi a szürke sapkáját, olyan lesz, mint egy suttyó, így könyebb lemondani róla. Fontos nekem nagyon a sapkája most.

Ébrenléti idejének hetven százalékát játékkal tölti. Leszokik a fantáziavilágról, a nárcizmusról, a mindenhatóságról. Azért ennek a gyereknek nagyon modern szorongása lehet! (A gyerek négyzeteket rajzol.) "Hamm, bekaplak!" mondja a gyerek, és nevet. Vagy: "Az éjszaka elnyeli a világot."

Mi lehet a parketták közötti résben? Ha még mindig van tűlevél a harisnyanadrágomban. A szőnyeg alatt most is van a konfettiből; a tizenegyedik születésnapom maradványa. Az esküvői szerpentinvég máig odacelluxozva az ajtófélfára - a BÚÉK '95 belaragadt a szekrény oldalába.

Ma délután a Sztojanov családot sminkeltem.

P. vitt csokoládét a kisfiúknak, megették, ízlett, aztán elfelejtették. Szilveszterkor az apácákhoz ment, éjfélkor pezsgőt bontottak. És az apácák milyen ruhában voltak? Otthonkában, fekete pulóverben meg nadrágban. P. ma korábban feküdt, mint ahogy azt elképzelte, és panaszkodott naplemente: "Pedig még akartam találkozni sikertelen újságírókkal, egy megszűnőfélben lévő kávézóban."

"Van például a filmben egy álomjelenet, amelyben Robi egy almáskertben sétál. Az alma ilyenkor még nem terem, ráadásul ma már az almáskertekben nagyon alacsonyak az almafák, hogy könnyen lehessen szüretelni. Az én jelenetem azonban arról szólt, hogy a lányok, akik az almákat szedik, létrákon állnak, Robi pedig a szoknyájuk alá néz. Nyomoztunk, hogy hol van ilyen régimódi almáskert, végül Csömörön találtunk is egyet, ahol, hogy a mesebeli almáskert hangulatát megteremtsük, a stábnak fel kellett kötnie egyesével a fákra a piros almákat."

Fellöktem valami fakeretet meg valami fémeset, valami recéset, hideget. Visszateszem, odatámasztom. Nekimentem a fűrésznek, de nem bánom.

Természetesen minden napszakkal jóban vagyok.

exhib #4

az érdeklődésem is lefordult a hófehér falakról

ti

Nem felejtek: 2003 - kicsiségem, gyanútlanságom. Ruhás virágom, gyógyszerérzékenységem csipkerózsikaálom. Kelni kell, a bontás épül, innentől  bármi következik, van egy  fémes hátú gömb: ennek mindegy, mi, ez leveri. 

 Éjszaka. Ha mást keresek, is azt találom,  nem hagy nyugodni a nyugalmasságom. Végig az összesen,  mindenen végig kell mennem: végig az iskolán és a másikon és az otthonon, nem különben a hajón. Kint meg mindenhol, a tegnapi moziban, a színésznő lakásán, a lakásomon, az iskolán és a másikon, az otthonon.  Velük és nélkülük a kétezer-hármon, a kilencvennyolcon hanyadszor. Ott áll karót nyelve a G. meg az M. meg más kedvenc nevem, földbe szögelve állnak tagolni az évet, csak nekem. Nincs még egy ugyanilyen szerkezetű élet.