A meztelen színész behúzta az ajtót. Odakészített nekem egy fotelt a fürdőszobába, tekintetemet magára irányította és beleült a kádba. Lehet, hogy színház az egész fürdőszoba és színész benne miden férfi és nő, nekem ez most mégis zavarbaejtő. A bundát magamra veszem, arcomba húzom a prémet. Nem ez a szabadság pillanata. Az ölemben egy tál mazsola. Mennem kell a következő fürdőszobába, siess a mosdással, itthagylak meztelenül.
Érzem a tökéletesség hibáját. Nyilván nem a világításom miatt, hogy túl jól vagyok megvilágítva messziről, de jól látszanak a bőrhibáim közelről.
Ez az az autisztikus fajta világítás, amiben nem tudja felmérni, hogy más is tökéletlen (hiába látja), és igazodásnak azt képzeli, ha tökéletessé válik (mint a többiek).
Ha mindenki olajozottan működik - nekem a tökéletességre kell törekednem, hogy beérjem őket. Nekem mindig a villanyt kell kapcsolni.Tökéletességet akarok, de tudom, hogy nincsen csak-Egy (nincsen, csak Egy). Infantilis vagyok.
Ez az infantilizmus bénító, akadályozó, egy elérhetetlen cél lebeg benne. A többiek infantilizmusa nem ilyen gyökeres, más természetű. Melléktermék, amiről csak konstatáljuk: van, de már valamilyen működést jelez.
Gyökeres infantilizmusuk hiánya tökéletessé teszi őket a szememben. Emberien tökéletlenné. Céljaikban tökéletessé.
Ezekről a dolgokról nem tudok semmit.
Ezekről a dolgokról nekem nem mondtak semmit.
Gondolni, képzelni, félrevisz és mellébeszél, tilos. Én kértem, hogy ne az váltson meg, inkább megcsavartam, ideje betérni végre egy imára, sütni valakinek, lehajolni mélyre.
Mindig az a vége, hogy Maradok őszinte híve.
Most olyan vagyok újra, mint a gyerekkorom. Hason csúszom a padokon. Mindenre felmászom, mindenen végighúzom. Jól éreztem magam: regreszzió következett. Felvettem ... magassarkúját, kifestettem a szám, végigbukdácsoltam az asztalon, egy fátylat húztam magam után. Egy függönyt csavartam magam köré, poros, szürke, légyszagú függönyt. Persze szépen világítottam benne: a libidó tárgyat keres! Konnektornak akartam öltözni, de az nem nőies.
Most olyan vagyok újra, mint a gyerekkorom. Hason csúszom a padokon. Mindenre felmászom, mindenen végighúzom.