Érzem a tökéletesség hibáját. Nyilván nem a világításom miatt, hogy túl jól vagyok megvilágítva messziről, de jól látszanak a bőrhibáim közelről.

Ez az az autisztikus fajta világítás, amiben nem tudja felmérni, hogy más is tökéletlen (hiába látja), és igazodásnak azt képzeli, ha tökéletessé válik (mint a többiek).

Ha mindenki olajozottan működik - nekem a tökéletességre kell törekednem, hogy beérjem őket. Nekem mindig a villanyt kell kapcsolni.Tökéletességet akarok, de tudom, hogy nincsen csak-Egy (nincsen, csak Egy). Infantilis vagyok.

Ez az infantilizmus bénító, akadályozó, egy elérhetetlen cél lebeg benne. A többiek infantilizmusa nem ilyen gyökeres, más természetű. Melléktermék, amiről csak konstatáljuk: van, de már valamilyen működést jelez.

Gyökeres infantilizmusuk hiánya tökéletessé teszi őket a szememben. Emberien tökéletlenné. Céljaikban tökéletessé.

Ezekről a dolgokról nem tudok semmit.

Ezekről a dolgokról nekem nem mondtak semmit.