A család meleg rántottája fortyogott a gyűlöletfazékban, nem értettem, hogy lehetünk mindenestül ellenségek. Ekkora ellenállást soha nem tapasztaltam, ilyen meg nem értést, az igazság javára. Hogy éppen ő, az édesanyám, érti a világot, és beleveri az én fejem. Vitánk szavak nélkül zajlott, az elementáris gyűlölet szétfeszítette a konyha falait. Mikor kevergetem a  rántottát, fel sem nézek, a negatív erők tesznek bele szalonnát. Hiába minden küzdelem a negatív erők ellen, úgy nyomnak le, mintha nem én dolgoznék a rántottával. A tojás az egyetlen, és a hangos szó, ami ebben a kemény konyhában fennmarad. Sírásban ébredek, szent szavai csengenek a fülemben a gyűlöletbeszédnek: zokog, aki olvasta a család belső rántottáját.