A tanárnő is olyan már, beleveri a fejünket a falba, aztán pezsgőt hozat tálcán. Olyan hálát tanúsítanék egy kiegyensúlyozottabb tempó iránt, hogy - ha teheti -, kérem, ígérje meg: legközelebb megfékezi ezt az időrohanást, a munka alatt horpadó omlást, akarást. Hát úgy elrohant velünk egy év, és máris itt a következő, áprilisra április, és csak a fejünket verik a legszebb falba. Hát hogy lehet így élni, ha mindennek állandóan vége van.