Lassan minden az Idegroham macskák miatt körül forog, belevonva az egész intermédia, -textualitás, -diszciplina és -city. Felborzolták az idegeimet, mint a csúnya macskának az írásban, de mégis meglehetősen jól érzem magam. Ha énekelem ezt a számot, még mindig halandzsázom, hiába szereztem meg az angol középfokú nyelvvizsgát. Női novellák tömkelegét olvasom, ezek a nők épp olyan perverzek, mint én, semmi újat nem mondanak, lehet, hogy inkább mégis Petőfit kellene olvasni, hiszen őt is nagyon szeretem.
Amíg te az őserdőt jártad, én színházban voltam, és nem bántam meg. Nem volt talán jó, de nem bántam meg. Hallottam az ilyen szertartásokról, a Feldmár Andrástól, a tudattágításról, ezt még Brazíliában látja megvalósíthatónak. Nem magáról a szertartásról, hanem a teáról beszélt inkább - nekem csak részlegesen vannak ilyen élményeim, abból az amatőr és veszélyes, félvállalkozó fajtából, amit az ember Budapesten megtehet, ha a Monarchiában szocializálódott. Hiába is erőltetem, inkább a megyebál, mint a korong. Ha vannak rá szavaid, meséld el.

Most már megszívlelem a tanácsotokat.

Most is, mint mindig, jó utat.