Tűk között hágott fel a sziklacsúcsra, havas sziklán ment. A tűhegyes, a magas, éles egy pontba ment: ez volt mindennek a teteje. (Innentől már csak lefele.)
A mennyezetről tőrök ereszkednek le, és szeretnek, úgy, ahogy én is szeretlek. A képen kívüli ágyban egyszer meghempergetnek. 2007 vagy 2009.
színtiszta fikció
ahogy fordítom a fejem, nektek jobbra, ez nem az a könyörtelen ritmus
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.