"Kilencedik fiam nagyon elegáns, és különös bájjal pillant az asszonyokra. Annyi bájjal, hogy alkalomadtán még engem is megigéz, pedig én tudom: egy nedves szivacs elegendő volna, hogy mindezt a földöntúli fényt arcáról letörölje. A különös azonban, hogy ez az ifjú egyáltalán nem is akar senkit elcsábítani; beérné azzal, hogy egy életen át a kanapén heverve pillantását csak a mennyezetre vesse."

Kilencedik fiam a legvonzóbb. Úgy néz a lányokra, olyan arckifejezéssel, hogy előfordul, hogy még engem is megmozdít, pedig én tudom: egy nedves szivacs elég lenne, hogy ezt a földöntúli fényt letörölje az arcáról. Furcsa viszont, hogy ez a fiam egyáltalán nem is akar senkit elcsábítani, beérné azzal, hogy egy életen át a kanapén heverve a plafont nézze.