Az első porcelánt még tényleg odavágtam, a második csak kiesett a kezemből. Te idióta sajtvágó, csapfolyó. Rögeszmés, elvi reggeliasztal.  Tiszteletem, tanárúr. "Te nem vagy normális." Te nem vagy normális, igen, de. Igen de, igen de, nincs megszerelve. Már háromszor kellett, miattam? Mit csinálsz, te mit csinálsz? Jól van, te akartad, én nem szedem össze a szilánkokat.