2004 - december végén még nem volt tudomásom az új bekezdés elviselhetetlen nyitottságáról, csak odasétáltam.

A zenei elbeszélésben a második bekezdés túl széles utat nyit, ez nem az az út, amelyik a narancssárga falú ház mellett, a behavazott utcán visz, mellém sodorja a kedves keresztényt, hogy együtt vegyük be a zenei gyűjteményt. És hagyja, hogy érezzem a januárba csúszó, csalfavakreményt, ez nem az.