Félresöpörtem a homlokomból a hajam, - rám minden második nap jellemző lendülettel - lemostam az arcom, a haj és a víz, ahol találkozott, az esetlegesség bátorsága volt. [Bátran néztem bele a tükörbe: lehet, hogy erre a mozdulatomra nem kell gyógyszert szedni - azt nem, de meg kell érte szép lassan szenvedni: tíz év gyávaságra egy bátorság jut.]