Harmadannyira lennék csak harmad, kerek lenne minden, adogatok a messzeségbe, kokettálok a szilvareszttel. Mérlegre állok, farmerrel már ötvenkettő, lemorzsázom, fegyelem ide vagy édes álom, háromszor is éhes vagyok, háromszor is lemorzsázom.
Szilvaresztbe fordult, én meg erre elmentem otthonról. "Zzia, dzica, bejössz?" Hrrrr. Ilyenkor mindig főz, ilyenkor sose megyek be. Különben szerinte a szomszédék macskája verést érdemel (érdemel verést), mert átjön kidönteni a földet, és a szürke lábnyomait hagyja a függőfolyosón. Nagytestű, szürke macska, nem kap szilvaresztet.
Vettem négy muffint neki, ebből hármat megettem, rózsaszínű hétköznapon, hirtelen, pénteken. A teméntelen édesség láttán a lábam is keresztbe tettem, mondtam, hogy a keksz a vesztem! Kidőlt a keksz, és egy pillanatra megijedtem: rá a poros ágyra, de Szürke Mancs a korongokat visszaterelgette rendesen a szobába. Már nem a konyha a perspektíva, álljon bár ki brokkoliszár mind a két zsebemből, előttem dereng egy napsütött, konyhakerti aranykor. Légköri képződmény csak a bánat, felhő hozta elégség, minden jó az úgy, ahogy van, félegészség meg -szépség. Olyan könnyű felhőn enni, öröm viszi a bánat, megszokni és megszeretni kényszerbeteg apámat.
A szemlélés tárgya: baba
A grabancomnál fogva felültetett a polcra, a szoknyám felcsúszott a nyakamig, de az abroncsa így is a térdemet verdeste. A szilva megerjedt a számban, amíg arra vártam, hogy leszedjen onnan.
A sarokból kaparjuk ki a milánói szószt, és mindenki a saját allergiájáért perel. Térdre esve követeli, hogy
- Értsd már meg, én vagyok az, én vagyok, akinek a legnehezebb az életet elviselni!
Kiesik a szószék mögül a meggyőződéssel. Térden kúszik a meggyőződéssel, keresztbever mindenen. Kikaparja a sarokból a milánói szószt, koszos ez, de ízletes. A templomban sötét van, és a padok közt mindenkit eláraszt a részvétlenség, ahogy a saját rózsafüzérét morzsolja. Alapvetően mindig hárman vagyunk és a féltő nemértést gyakoroljuk. Bár tudtad volna! Neked a legrosszabb, mert nem tudod még, a te allergiád felelős az én allergiámért. A koncentrációs tábor, a kiirtott felmenők, a hazatérők, a semmiről nem beszélők, az öngyilkosok, a betegek, a korán véget érők. Ti hadseregnyi, háborús feldolgozatlanok, mind allergiát okoztok.