Agyagból kiemeltem egy agyagkorsót. Fekete, megállt, sötét sárból anyagot. Feljebb vittem a szemem, állt a levegő, sűrű erőpohár nehezedett  egy helyben, az éjjeliszekrényemen. Mint az anyagformájú agyagból kiemelt, korsó formájú agyag. Úgy vágjad magadat tömbbe, a nagyágyra vodkával, háromkor, egyetlen, jól megfogott éjszakai pohárral.

Kis S. L.  stilisztika

Irónia: "Jancsi kiment a kertbe."

Jancsi kiment a kertbe. Én hovatenni szeretném, te meg besorolni a stílusorgiát, orgiát glédába, te úttörő, S. pajtás. Neked az üres helyre odakell a mégis, a de-t ki kell írni. A nemcsak...hanem... is összetett,  hogy háromfelé esik, a megalázott kisgyerek kurzus megalázott gyerekekről rendezett kurzus és úgynevezett. Esetleg gyermek. Idézőjelbe kellene idéznem, amit mondani nem akarok, mert - levegőben macskát kaparó ujjak odakaparják a jelentést, a tagadást egyértelműen,

tehát érthetően, azaz, hogy mindenki értse (mármint minden ember [mármint, aki olvassa <mármint ezt /mármint most - mármint itt - />]). Tehát, hogy világos legyen: "Az azt jelenti, hogy épp az ellenkezője". Kacsintsak a a sorok mellé, "érted!", írjam ki a margóra: "tudod!".

A verbális szabadságod korrektúrába fúlt, grammra gyűrt a sor, könnyű nekem most,  felmos  a megértés, engem megcsókol a jelentés.  Olyan kulturált vagyok, hogy minden mondatom csak kétszeresen összetett, de kétszeresen összetett, látszólag szelíden szót ismételek, úgy szeretek!, mégis nem írok mondat közepére fekete felkiáltójelet! neked! helyetted! csak értelmeset mondatot. Éssel nem kezdünk, azonban a hét a hétfővel kezdődik, reggel nyolc órakor a mondat nem végződik egyszerűen vasárnap éjfélkor, ha közbeékelhetek.

"Szia te...! Mikor mensz agödörbe? Egyaltalan hol még vagy? En itt ne, a könyvtarban. Csokol verzö szivü szalamandrad."

Van játékunk az őszinteségben.

mennyi keresetlen pillanat, itt is egy

kopogtat az ajtón, beszökik az ablakon

amikor a magány nem ölt száz női formát*

pattog a falakon

*Ismertem egy nőt, szőke volt a haja és piros ruhát viselt. Ismertem egy olyat még, aki barnahajú volt, fehér blúzt hordott sötétkék szoknyával. Láttam egy vörös hajú, szeplős nőt egyedül: tűsarkúban járt.