önmagára mutató indóházra emlékeztess: ilyen
-> indóház <-
(ezt egyszer továbbgondolom, arról fog szólni, hogy nem kell félni, olyan megnyugtató, ahogy mindenki, modorosság nélkül önmagára mutat)
önmagára mutató indóházra emlékeztess: ilyen
-> indóház <-
(ezt egyszer továbbgondolom, arról fog szólni, hogy nem kell félni, olyan megnyugtató, ahogy mindenki, modorosság nélkül önmagára mutat)
"Magának én, kisasszony, a csillagokat is az égről. Egyetlen csókjáért egy hegyet megmozgatok. Kettőért kettőt, és ezt így tovább, lineáris függvény szerint."
példát venni
mert ajándékot osztok, de utánaköpök
eltanultam mástól agresszívnek lenni,
csókolom a mocskos száját
Összevontam őket. Hátha rájuk ragad valami az ő dinamizmusukból és vitalitásukból. Rájuk meg valami az ő... fáradtságukból.
Sajt! Nem kérsz körözöttet? Itt a paradicsom. Elveszem ezt a kenyeret. Kérem szépen a vajat! A paprikába bele lehet vágni? Felbontottam a sonkát. Finom sonka. Ideadod a kést? Só, neked. Itt van a sajt. Ezt kóstold meg. Kérsz ilyet? Vágsz nekem egy szeletet? Ez a legjobb. Mégiscsak megnézem ezt a körözöttet. Te? Jó a sonka. Egy szelet.
Csak féltettem őket a tökéletlenségtől, azért súroltam előttük a parkettát, azért súrolom mögöttük. Azt a kereket nem úgy érjük el, csak formálnak belőlünk tökéletes kört, a ferdeségünkből, a hiányosságunkból, a plusz szövetekből. Így lesz minden a rendben, nem a kezem nyomán, hiába a parketta, az kinek fénylik. Nekem és a kényszerességnek, éltesse most más, éljünk bár halkan vagy hangosan, kívül a körön .
"Ahogy a nő kinyitotta, a régi könyv lapjainak aljában apró fekete koromdarabkák sorakoztak egyenes vonalban. Leporolta őket, de hamar visszakerültek, lapozott, ám ott is figyelmesen várták a korom-sorok. Megmutatta a férjének. – Hát igen, pont ezt akartuk elkerülni – mondta. - Most kezdhetjük elölről."
P.