Csak féltettem őket a tökéletlenségtől, azért súroltam előttük a parkettát, azért súrolom mögöttük. Azt a kereket nem úgy érjük el, csak formálnak belőlünk tökéletes kört, a ferdeségünkből, a hiányosságunkból, a plusz szövetekből. Így lesz minden a rendben, nem a kezem nyomán, hiába a parketta, az kinek fénylik. Nekem és a kényszerességnek, éltesse most más, éljünk bár halkan vagy hangosan, kívül a körön .