"A tizenkilencedik század második felének lakberendezési stílusáról az egyetlen kielégítő ábrázolást, egyszersmind elemzést a bűnügyi regények egy bizonyos fajtája adja, melynek dinamikus középpontjában a lakás rémületessége áll. A bútorok elrendezése egyúttal a halálos csapdák helyszínrajza is, és a szobák sora kijelöli az áldozat számára a menekülési útvonalat. A hatvanas évektől a kilencvenes évekig jellemző polgári enteriőr, benne a fafaragványokkal agyonzsúfolt, óriási tálaló, a napfényt nem látó sarkok, ahol a pálma áll, az erkély, melyet elsáncol a balusztrád és a hosszú folyosók a dúdoló gázlánggal, mindez adekvát módon mindössze a hullának nyújthat szállást."