Komment!

Mit is lehet ehhez hozzáfűzni?

Meglepő lehet és unalmas, ha valaki sosem látja magát viszont.

Csak mindig engem, csak mindig engem. Macskákat, üres szobákat. Báltermet, fényeket, táncteret, szögeket és éleket, éjjel álmatlan vajaskéseket. Szürke hátakból konstrukciót, pasztell kezeket, iskolát se, bassza meg, de rímeket. Fölöslegesre hegyezett érzékeket, büntetésül szembe dörzsölhető paprikaeret. De most szeretném feltenni, hogy, mi lesz, ha hogy macskát küldök a naplóra, hogy megtörjem az állhatatos fehéregeret.