Azt a kereket nem úgy érjük el, csak formálnak belőlünk tökéletes kört, a ferdeségünkből, a hiányosságunkból, a plusz szövetekből. Így lesz minden a rendben, nem a kezem nyomán, éljünk bár halkan vagy hangosan, kívül a körön. Félreismertem, Uramistenem, a sorsom, teljesen, tíz évvel idősebb lennék, olyan vagyok. Kereket, formálnak belőlünk tökéletes kört, ferdeségünkből, hiányosságunkból, kéretlen sejtekből. Látni az ívet felváltva vaksággal, minden elvont közelről mutatja meg magát, holnap az ív része, ma újabb  meglepetés, megint gyilkos

nahát