Olyan hosszan húzódó, kacskaringós jelenet volt a bordó szőnyegen, lépcsőn le és lépcsőn fel, jól lehet rá emlékezni, október, fényes aranyrudak fekszenek, hogy ne mozduljon el. Valami viszi a kezem, amikor kígyót rajzolok, ha az arany ívű kanyar alatt a szőnyegre gondolok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
