A két banános éjszaka komédiája hogy kaphatott ugyanitt helyet? Mert nem volt ez akkor véletlen, ez a tárgytalan, nem rám néző félelem, édesanyám, betegem, összeteszem a két kezem (ha elalszom, vétkezem). Álmodjunk arannyal, ezüsttel, társas perspektívával, és külön, külön, mert még nem merek veled. Lássunk világosat, ne csak éleset, minél tovább, ha lehet, és lehet.