- Asszonyom, szedermértékkel mérve maga kacér, gurulós játékos. 

- Haza lesz csak a fuvar, a gyümölcsöstálba.

- Kit keres a cseresznyészacskóban? 

- Sötétpiros szemeket. 

- Mit szeret a legjobban?

- Az epret.

- Legyen az enyém!

- Nem leszek.

Így tűnt el minden mellőlem: nagy és nemes érzelmek meg egy kiló szeder. 

Maradtam egyedül, erdei gyümölccsel álmodó, félkarú zöldséges. 

(Szeretném, ha történne, még ebben az életben, ahol anyám halványan szedret kínál 

– várok, amíg várhatok, de szedres félkézzel sokáig nem ülhetek, rám szállnak a legyek.)