Philippe-pel kóboroltunk a könyvtárban, és úgy tűnt, Philippe felnőtt, sokkal megértőbb volt a magyar könyvekkel szemben, megértőbb az új környezettel és a barátai nélkül majdnem intelligens.
Szólj hozzá!
Ezt a kisnadrágot le fogom selejtezni. Vannak ruhadarabok, amikben mindig beteg leszek. Ez a nadrág a rossz gyomor előfutára. Volt régebben egy lázas blúzom is, négy-öt próbálkozás után attól is megszabadultam. Sokkal előbb kellett volna.
Egy elit kerület véglények számára fenntartott élelmiszerboltjában
"Hogy verjem a faszom anyámba, miért jöttem be!"
Ez azért is volt megrendítő, mert én is éppen erre, vagy valami hasonlóra gondoltam.
Nem az, hogy térben, hanem időben
„Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak nincs itt.” Az hagyján, hogy nincs itt, sokkal nagyobb baj, hogy nem lesz, nem utazik haza, illetve nem jön ki az antikváriumból.
Vad használat
Persze a fiatal fejemnek még jól áll az öregség, de mi lesz később, egy ilyen menetelés után?
Ízlés és igazság
Vajon nem kezdi ki az idézet érvényességét, ha az egy stréber másodikos zsinórírásával szerepel a flipchart táblán?
"A változás önmagunk megőrzésének egyetlen módja. Az élő rendszerek azért változnak, hogy megfelelhessenek önmaguknak, hogy önmagukkal azonosak maradhassanak."
Margaret J. Wheathy
Varga Pisti 2. b
juxtapose
"Szerintem egy kicsit hőemelkedésem van, kegyetlen éjszakám volt.
Az álmom: Lázár János, emberminiszter, egy szanatóriumban futball bajnokságot szervez, és nekem kell csapatot verbuválnom ellene, miközben te filmre kalapozod a pénzt, de úgy érzed, hogy az senkinek sem fontos, ezért felajánlom, hogy ha megnyerjük a tornát, minden figyelmet rád irányítok, és odaadom a pénzdíjat is, de nem hiszel nekem. Ezután megkezdem a toborzást, ami ilyen klasszikus tolvajcsapat-összeszedős jelenet (Oceans eleven), és közben rendszeresen felbukkan a Lázár, hogy mindenféle gegekkel, oda-vissza csattanó, jópofa párbeszédekkel színesítse a show-t. Éppen csak a konzervnevetés hiányzik. És úgy ébredtem, hogy keresztben fekszem az ágyon.
Egyetlen jó része az volt, mikor belementem veled egy nagy fa törzsébe, és ott találkoztunk Totoroval."
Bánatellenesség és halálfélelem a szülői munkaközösségekben
Megijeszt ez a fokozódó Kincskereső kisködmön-ellenes hangulat. Miért tartják avultnak a szomorú történeteket? Miért büszkék rá, hogy felfedezték, hogy szomorú? Miért most lett baj? Miért kell üldözni a nyomort? Miért kell mindent erőszakkal megújítani? Minden ötletből mémet gyártani és egyetérteni?
Felsorolta a négy embert, akikkel együtt kéne működni, a harmadik nevet akusztikailag biztonságosan beágyazva, pergő nyelvvel hadarta el, úgyhogy azt sejtem, lesz közöttük egy bűnöző vagy egy látványos bőrbetegségben szenvedő kolléga. Majd nem lepődöm meg.
- Jó étvágyat!
- Jaj, ne!
Amíg mások figyelmesek akarnak lenni, és elhaladtukban jó étvágyat kívánnak, én mindig leleplezve és megalázva érzem magam.
A konferenciáról készült felvételek visszanézése
A némajátékból úgy ítélem, ez az a pillanat lehet, amikor a konferencia hivatalos megnyitását követően, a szervező az üres asztaloknak dőlve, pár vigasztalan konnektorral a háttérben arról beszél, hogy a pályázati pénzeknek köszönhetően nemsokára lesz pogácsa.
A megnyitót követően az alábbi karakterek vonulnak fel és vesznek részt fenntartás nélkül az eseményen:
- üveges tekintetű, billegő előadó
- üveges tekintetű, papírokkal rendelkező előadó
- üveges tekintetű, technikailag felkészült, esztétikailag lehangoló előadó
- lehajtott fejű előadó (szintén üveges tekintetű, de óvatos)
- hasfájással küzdő előadó
- boldog előadó
- szemérmes előadó
- remegő előadó
- motyogó és totyogó előadó
- körbetekintő előadó
- teljesen periférikus témát választó, könyörtelen és kitartó előadó
- akarat nélküli előadó
- magáról bolyhot leszedő, teljesen reménytelen előadó
- beletörődő operatőr.
Pedig ezt az egészet nem szabadna hagyni.
Az anyag áttekintésével leróttam a penitenciámat. Öt hónap mély és őszinte esztétikai vezeklés után szabadságra szeretnék menni.
nyersanyag
Az élmény reménytelensége
Kis csend a 9-es buszon, majd az egyik utas elkezdi ordítani az O sole mio-t. Kínos, megrázó. Új felszállók érkeznek. Semmi. Most miért van csendben? Van itt például egy nagyon nagy testű nő, most érkezett, magabiztos, jól megteremtette magának a helyet a világban. Szeretném, ha ő is hallaná ezt. Rendüljön meg! Teljesen reménytelen, hogy mindannyiunkkal ugyanaz történjen, hogy ugyanannak az őrületnek a részei lehessünk. Sose fogjuk érteni egymást a kövér nővel.
Minden operaénekesnőnek rózsák borítják a profilját.
Torták, premierek, barátnők. Meg többnyire valaki másnak a gyereke.
tehát minden marad a régiben
Született egy gyerekem, és teljesen elfeledkeztem róla. Eszembe jutott, hogy kéne ennie, de nincs tej. Hogy pont ugyanolyan képességeim vannak, mint előtte.
(Pedig most már szépen hízik a nyuszi is. Jó kéne, hogy legyen a lelkiismeretem.)