A tévében meg a rádióban meg az interneten mindig arról beszélnek, hogy minden milyen rossz hatással van ránk, meg hogy mit kéne tenni. Állandóan hatás alatt vagyunk, ráadásul már régen is mindenki valamilyen hatás alatt volt. Mintha mindenki szeretne kikerülni a hatás alól, és megszerezni az isteni hatalmat és önállóságot.
Kellemetlen érzés felhúzni az óvszert a kígyóuborka végére. Ez a legkicsinyesebb konyhai eszköz. Ennél még az is jobb, ha kiszárad.
Vannak gyógyszer és élelmiszer gyártók, akik hallották valahol, hogy klímaválság van, és csínján kell bánni a műanyaggal, úgyhogy felfogadtak egy teamet, amelyik rendületlenül dolgozik rajta, hogy minél több műanyag felhasználásával alakítsanak ki új csomagolástechnikákat. A torokfertőtlenítő cukorka, ami eddig hártyavékony papírba volt csomagolva, most óriás, fém és műanyag vegyes felhasználásával gyártott levelekben kapható, amit azért még körbekerítettek egy papírdobozzal a biztonság és az erőteljes anyaghasználat kevéért.
"Számára a depresszió annak a patológiás megjelenési formája, hogy a késő modern ember önmagává válása kudarcba fulladt. A depresszió kiváltó oka ellenben a széttöredezett és atomizálódó társadalmi életre jellemző fölerősödött kötődéshiány is lehet. A depresszió ezen aspektusára Ehrenberg nem fordít figyelmet. Elsiklik a teljesítményelvű társadalommal velejáró szisztematikus erőszak felett is, ami lelki összeomláshoz vezet. Nemcsak az önmagunkra hagyatkozás imperatívusza, hanem a teljesítménykényszer is kiváltója lehet a kifáradásos depressziónak. Innen nézve a burnout-szindróma kevésbé a megfáradt egó jele, min tinkább valamely felperzselt lélek kifejeződése. Ehrenberg értelmezésében a depresszió ott bukkan fel, ahol a fegyelmező társadalom parancsai és tiltásai egyéni felelősségvállalássá és javaslattétellé szelídülnek."