A kemény hal meg utoljára.

[A remény hal meg utoljára.]

2019 nyarán kezdtem érezni, hogy valaminek ki kell törnie. Hogy járvány lesz, vagy háború, nem tudtam, csak azt, hogy a műanyagmentes július elég sovány próbálkozás mindaz ellen, amit mindenki érez a felszín alatt munkálni. Nosztalgiával gondolok a klímaszorongás három évvel ezelőtti felfutására. 

Minden milyen édes. A legtöbb rádióműsorban elhangzó dolog triviális. Amit spiritualitásnak hív a köznyelv, az ijesztő banalitás, felháborító ostobaság. A felháborodás elitizmus. Az elitistázók az új elit.

hogy szenvedjenek nyersebben az emberek, ne ilyen pokoli asszisztenciával. De néha jól jön a heti fizetés rendszeressége, felráz, kijózanít, strukturálja az életet, visszavezet a munka (a pszichológus munkájának és sikerének a) világába.

Az állatos videókat nézve először jót mulatok az állaton, aztán elborzadok, milyen rettenetes lakásokban élnek az emberek. Lehet, hogy ezek nem is vicces állatos, hanem szomorú lakásvideók.